Hópihe alszik a hűs tenyérben.
Nem is egy, sok ezer hópihe pilled,
Lengeti őket az égen a felleg.
Hogyha a karjait újra kitárja,
Hópihezuhatag száll le a tájra.
Súlytalan repked az ég magasából,
Zúdul a tóba a hópihezápor.
Ringanak, lengenek, szállnak a tóba,
Mind belehullnak a nagy Balatonba.
Elnyeli őket a tó víze halkan,
Egy pihe sincs odafenn a magasban.